Még!
Még!
Még és még!
A szívásból soha nem elég!
Túl!
Túl!
Éld csak túl!
A gyáváknak már alkonyul!
Száz mérföld egy napon épp jólesik,
Hát még ha hozzá a hó is esik!
Nem tudom,
Hol vagyok,
Rajta hát!
Meg kell most mászni az összes hegyet,
Meg kell most ----ni az összes legyet!
Itt vagyunk,
Indulunk
Már tovább!
|
refr: |
Ködös hegyek zengik a hangunk,
Messzi völgy felel neki,
(felel neki)
Dunántúl, Alföld, mind be kell járni,
Jelszavunk megrengeti
(rengeti):
Nem fogunk pusztulni tétlen,
Túl fogjuk élni (talán)...
Ködös hegyek zengik a hangunk:
Túlélni, túlélni hát! |
Hol jártam? Estére megtudhatom,
(De) addig a lábamat elkoptatom,
Éhhalál-
ra ítélt
(a) Csontbrigád!
Ha a kulacsban (már) nincs cseppnyi víz,
Hogyha az ösvény (a) mocsárba visz,
Itt vagyunk
Indulunk
Már tovább!
Vadászt és medvét üdvözölünk,
sigát és embert csak néha ölünk,
Vár reánk
Százezer
Vadvirág!
Rôzseszedôtôl jár jótanács,
Kunyhóból jut friss mézeskalács,
Bekapjuk,
Indulunk
Már tovább!
Tüskebokorban egy turistajel,
Tüskéken lógva egy turistafej,
Peches volt
Szegény, nem
Élte túl...
Darwin is így látná a helyzetet:
Az fog majd átadni génkészletet,
Aki a
Legjobbnak
Bizonyul...
Erre a húsz hegyre még felmegyünk,
Ott fogja sütni a Nap tetemünk,
Meghalunk,
Felkelünk,
És tovább!
Ott, hol a láthatár (a) semmibe vesz,
Egyszer a túrának is vége lesz,
Letesszük
Seggünket,
Nincs tovább!
