NEM CSAK SZÍVATNI SZOKTAM

GálFIATtila interjúja Dávid Gyulával
Megjelent a TTK-s NYÚZ XV/14. számában, 1997. december 10-én

-   Mit takar ez a szó, hogy Túlélôverseny?

*   Mostanában egyre inkább terjednek az extrém sportok, ahol mindenki próbára teszi az erejét, állóképességét, életrevalóságát. Ennek az egyik fajtája a túlélôverseny. Rendeznek komoly és majdnem életre menô versenyt, hallottam már olyanról, hogy letettek 200 embert szörffel az Atlanti-óceánon, száz kilométerre a marokkói partoktól. Tízen értek a párizsi célba. Ez az igazi túlélôverseny. Én is részt vettem már a Balaton végigevezésén Keszthelytôl Keneséig – itt a csónakok 95%-át felborította az erôs hullámzás... Ennél mi egy kicsit szolidabbak vagyunk, nálunk pontszerzésre megy a dolog, ami az erdôben levô tereptárgyak felkereséséért és eldugott cédulák megtalálásáért jár. Ennek fejében viszont lefüggönyözött buszban visszük a versenyzôket az ismeretlen terep ismeretlen pontjára, ahol egy (kissé szűkszavú) térkép és a feladatlap kíséretében útjukra bocsátjuk ôket: éljetek túl! A legnagyobb részük túl is éli, sôt jól érzi magát...
Az ötlet nem tôlem származik, tavaly vettem részt a Móricz Zsigmond Gimnázium versenyén, amit egy ottani fizikatanár, Horányi Gábor rendezett. Ô már hét éve szervez hasonló versenyeket. Innen loptam az ötletet.

-   Hány versenyt rendeztél már?

*   Kettôn vagyunk túl. Idén májusban csináltuk az elsôt, ahol kétszázan vettek részt, három busszal mentünk szanaszéjjel a Pilisbe és a Börzsönybe. Kicsit megkavartam az embereket, kézzel rajzoltam térképet, amirol apróságok hiányoztak: az északi irány, a méretarány és a Duna. Volt, aki bejárta a terepet, és nem jött rá, hogy a Dunának is ott kéne valahol lennie...
Viszont többen panaszkodtak arra, hogy nem elég pontos és részletdús a térkép, ezért a mostani, a Gödöllôi-dombságban rendezett versenyhez már a világ legpontosabb térképét, egy műholdfelvételt adtam.

-   Ezt honnan szerezted?

*   A Geofizikai Tanszéken foglalkoznak műholdas térképek kiértékelésével és felhasználásával (pl. termésbecslésre). Az ô egyik térképüket sikerült lemásolnunk, élesítenünk és kontrasztosítanunk. Erre jelöltük be a felkeresendô pontokat. A térkép a terepet 10 méteres felbontással, tökéletesen élethűen ábrázolta, csak az egyik sarkában zavart be egy kis felhô. Ha valaki jól megnézte, észrevehette. Természetesen ezen a térképen sem volt jelölve észak – el volt forgatva száz fokkal –, és hiányzott a méretarány is.

-   Nektek, szervezôknek mi mindent kellett elvégeznetek?

*   Nézd: ez egyrészt öröm, azért is csinálja az ember. Másrészt persze óriási munka. A legnagyobb (és leginkább lélekölô) része az adminisztráció, a több mint hatszáz versenyzô adatainak begyűjtése, feldolgozása, a versenylapok elkészítése stb. Legközelebb ezt már valószínűleg külön apparátus végzi. Izgalmasabb feladatot – és jó néhány éjszakát – jelentett a térkép megszerkesztése. És persze a legizgalmasabb a terep bejárása, a pontok kiválasztása, a poénok keresése és kiötlése volt. A verseny elôtt hatszor-hétszer voltunk kint a terepen, nekünk sokkal többet kellett kószálnunk, mint késôbb a versenyzôknek, ahhoz, hogy az alkalmas pontokat ki tudjuk jelölni. Elvittem a buszsoforök fônökét is, bementünk az erdôbe, és megnéztük, hogy meg tudnak-e fordulni a buszok a keskeny szakaszokon. Egy-egy szűk erdei ösvényen csináltunk vagy tíz Y-fordulót. A terepen rengeteg katonai terület volt, ha valaki föntrôl, műholdról fényképezett volna minket, akkor azt láthatta volna, hogy egy autó megáll egy katonai objektum mellett, forgolódik, majd utasai kiszállnak, szimatolnak jobbra-balra, idônként bedugnak valamit egy-egy kô alá, és már mennek is a következô objektumhoz... Jó, hogy el nem kaptak bennünket kémkedés miatt. Késôbb élesre fordult a dolog, egyszer fegyveres ôr zavart el minket, másszor aknamezô mellett kellett ellopakodnunk.

-   Hányan indultak?

*   A májusi versenyre negyven csapat nevezett, és azt gondoltam, hogy ebben a rossz idôben a mostanira jóval kevesebben jönnek el. Óriási meglepetés volt a hatszáznegyven jelentkezô. Száznegyvenkét csapat nevezett, százhuszonöt el is indult, összesen 585 fôvel. Nyolc csapat kivételével mindenki hazaért, valószínűleg ôk is túlélték, csak lehet, hogy közben ráuntak, és derogált nekik bejönni vagy beüzenni a Haliba, pedig mindenkit megkértem, hogy azok is, akik feladják, adják le a papírjukat, hogy tudjunk róluk. [Ketten idôközben küldtek üzenetet, hogy élnek – a többi hatról azóta sem tudok.] Azért hat a százhuszonöthöz – egészen elfogadható veszteségi arány...

-   Kik voltak a résztvevôk?1

*   Legnagyobb részük TTK-s, de volt sok jogász, néhány bölcsész, sok BME-s és közgázos, ismerôseik, rokonaik és üzletfeleik, és vidékrôl érkezett csapatok is indultak. Valaki szólt, hogy a legközelebbi versenyre a mamáját is szeretné benevezni, ezért lehet, hogy legközelebb már öreglányok-öregfiúk csapatok is indulnak.

-   Milyen anyagi vonzata van a részvételnek?

*   Most négyszáz forint volt a nevezés, mindenki mondja, hogy hülye vagyok, mert sokkal többet is kérhettem volna. A többi költséget a Művelôdési Minisztérium Programfinanszírozási pályázatán nyertük, és a HÖK is beszállt a verseny támogatásába.

-   A versenyzok kiláttak a buszokból?

*   A tizenegy busz mind le volt függönyözve, elöl pedig egy pokróc biztosította a takarást. Ezenkívül ideális köd volt a túléléshez, s még ha akartak volna, akkor se láttak volna semmit. A 11 busz óriási kerülôvel, Vác és Vecsés felé indulva jutott el a Pest közelében, Gödöllô és Isaszeg környékén levô 6 kirakodópontra. Ennek ellenére volt olyan versenyzô, aki leszálláskor egybôl megmondta, hogy hol vagyunk, ô valószínűleg beépített iránytűvel rendelkezik. Nem irigyeltem a versenyzôket. Én is átéltem, mit érezhettek, amikor magukra hagytuk ôket a nagy büdös semmiben. Egy keskeny erdei úton kellett navigálni a buszt, kiszálltam és elôrementem. Akkor jutott eszembe, hogy zsebemben van a teljes buszköltség, több százezer forinttal rohangálok éjjel fél négykor az erdôben, mindent köd borít, mögöttem szép lassan eltűntek a buszok fényszórói, messze derengtek egy vadászkastély kísérteties fényei, az erdôbôl különös zajok hallatszottak, csöpögött a nyakamba az esô, félelmetes, világvégi hangulat volt. Persze én ezek után visszaszálltam a buszba, és hazajöttem, a versenyzôk meg ott maradtak. Igaz, nem egyedül...

-   A feladatok?

*   A műholdtérképen maximális pontossággal bejelölt pontokat kellett megkeresni a terepen, és ott valamilyen jellegzetességre ráakadni, majd válaszolni a feladatlapon feltett kérdésre. Pl.: kinek van lefoglalva a tisztás? Válasz: 30 méhcsaládnak. Hány lépcsôfok vezet fel a kilátóba? Hát ezt meg kell számolni... Mit lehet készpénzért kapni a kanyarban? Természetesen raklapot... Aki ott volt, tudta a választ, aki nem, az az életben nem találja ki, blöffölni nem lehetett. A feladatok megoldásáért (a helyszín megközelítésének és megtalálásának nehézségétôl függô számban) pontokat adunk. Emellett pont jár a már említett bonusokért (ezek azok az általunk eldugott cédulák, amelyeket definíció szerint csak egy csapat találhat meg, és csak ôk kaphatnak érte pontot), valamint a kombinációkért, azaz ha valaki az összes csúcsot, esetleg az összes gödröt, illetve a halál-kombinációban megjelölt összes morbid objektumot felkereste. A kiértékelés folyamatban van.
Sajnos néhány versenyzô úgy gondolta, nem elég, ha a bonusok begyűjtésével szívatja meg vetélytársait, hanem a tereppontok megsemmisítésével, megváltoztatásával is. Szomorúan hallottam a letépett feliratokról, letört táblákról, feldöntött magaslesekrôl, valakik még egy 50 kilós követ is elcipeltek messzire, hogy mások már ne találhassák meg. Legközelebb a feladatok kitűzésekor már gondolunk a sportszerűtlen vandalizmus lehetôségére, és igyekszünk megakadályozni. Egy komplett hegycsúcsot csak nem lehet ellopni a versenyzôtársak elôl...

-   Külsô tényezôk is beleszóltak a versenybe?

*   Az egyik csapat tagjait Szadán betörônek nézték, egy bácsi elôvette a sóspuskáját, és közéjük lôtt. Ráadásul a versennyel párhuzamosan két vadászat is zajlott, kétségbeesett csapatok telefonáltak ide a Haliba, hogy ôk meg akarják csinálni a csúcskombinációt, de az ötvenhetes számú magaslatot fegyveres vadászok ôrzik ellenük... Hát igen, a túléléshez a jó gének mellett szerencse is kell. És szerencsére senkinek nem történt baja.
A befutónál megdicsért egy résztvevô: milyen jól megszerveztem, hogy a vadászkastélyból senki sem állt velük szóba, nem mondta meg, hol vannak. Pedig szó sincs róla, nem beszéltem senkivel. De képzeljük el a helyzetet: a kastély lakói arra ébrednek éjjel három körül, hogy – mint Dózsa felfegyverzett parasztjai – száz ember veszi körül az épületet. Persze, hogy bezárkóztak, és nem mondtak senkinek semmit.

-   Mennyire veszélyes vállalkozás ez?

*   Ha valaki egyedül, netán részegen lefekszik az erdôben, reggelre akár meg is fagyhat. Éppen ezért szigorúan tiltva van, hogy a csapatok szétváljanak, minimum három embernek együtt kell maradnia. Ha ezt betartják, vadászpuska elé nem mennek, szakadékba nem ugranak, akkor nincs nagyobb veszély, mint egy szokásos kiránduláson. Csak több izgalom. A versenyzôk (egy kivételével, aki szülôi engedéllyel indult) mind nagykorú emberek, saját felelôsségükre tódultak ki az éjszakába. Némi önfegyelem birtokában nem érhette ôket baj. Sajnos néhány résztvevôbôl ez hiányzott. Ôk azok, akik jól berúgva összehányták az egyik buszt, mások inzultálni kezdték a kísérô lányt, ezért azonnali hatállyal ki kellett zárni ôket a versenybôl – meg persze a buszból is, a sötét országúton, a préri közepén. Sajnálom, hogy ilyesmi is elôfordult.

-   Mikor lesz következo verseny?

*   Jövôre május kilencedikére, az Eötvös-napra tervezzük a következo Túlélôversenyt. A helyszínt már tudom, de nem árulom el. És itt üzenem minden potenciális résztvevônek: jövôre már vasszigorúsággal betartjuk és betartatjuk a határidôket, nem fogadunk el semmiféle utólagos jelentkezést, módosítást, késedelmes befizetést. Ilyen sok jelentkezô esetén csak így lehet elkerülni a mostanihoz hasonló adminisztrációs csúszást, a versenyzôk kényszerű várakoztatását. Ha a határidôket betartjuk, akkor mindenki, szervezô és versenyzô is a lényegre koncentrálhat: a túlélésre!
De azt is írd meg, hogy a napokban én is elindulok egy túlélôversenyen: nem csak szívatni szoktam, olykor szívni is. [Ui.: megjöttem, túléltem! – dgy]


Vissza