Az Első Túlélőverseny végeredménye

Az ELTE TTK HÖK

Első Túlélőversenyének

végeredménye

Elôször hirdettük meg a TTK HÖK nagyszabású TÚLÉLÔVERSENYÉT - elôször, de remélhetôleg nem utoljára. A versenyfelhívás nem várt nagy érdeklôdést váltott ki, szinte izzottak a ludens vonalai a sok nevezéstôl, a Hali1 ajtaját pedig be sem lehetett csukni, máris újabb fizetni akaró leendô túlélô nyomakodott befelé... (Apropó, aki a nagy kavarodásban valahogy elfeledkezett a 300 Ft nevezési díj befizetésérôl, a jövô héten még megteheti...)

A TÚLÉLÔVERSENYRE végül 66 csapat nevezett több mint 300 versenyzôvel - ebbôl május 9-én hajnali 2-kor 50 csapat el is indult. Az 5 busz közül 3 a Pilisben, a Dobogókô déli lejtôjén tette le a csapatokat (közben persze megjárta Dorogot és Esztergomot is). A másik két busz Gödöllô érintésével érkezett a Börzsöny déli peremére, ahol egy technikai malôr jött közbe: a buszok nem fértek át a vasúti aluljárón. Ezért egy újabb 50 km-es kitérô következett Szob és Márianosztra felé, így jutottunk el a Törökmezô közelében levô indulási pontokra. Hajnali 4 körül 203 vacogó versenyzô vágott neki az ismeretlennek.

A versenyzôk versenylapot kaptak, amelyen a felkeresendô 64 pont leírása és az ezekhez kapcsolódó 89 kérdés szerepelt. Emellett kaptak egy térképet is, amelyet saját kezűleg rajzoltam. A térkép méretarányos volt, a felkeresendô pontok helyesen és torzítatlanul szerepeltek rajta. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a térkép rajzolása során kissé sürgetett az idô, ezért néhány - általam feleslegesnek ítélt - információ ábrázolására nem került sor. Így pl. nem szerepelt a térképen a méretarány, az északi irány, a szintvonalhálózat, az utak, hegyek és patakok elnevezése, a 12. sz. fôút és a Duna. Reményeim (és azóta begyűjtött tapasztalataim) szerint ezek az apró hiányosságok nem befolyásolták lényegesen a csapatok túlélési potenciálját.

A 49 csapat közül az éjféli határidôig 38 be is érkezett a Gólyavárba. A többi 11 csapatról azóta sincs hír. Feltehetô, hogy a verseny óta eltelt 20 nap alatt csak hazavergôdtek valahogy. (Indulás elôtt mindenki aláírt egy nyilatkozatot, mely szerint saját felelôsségére vesz részt a túrán, és semmiféle kártérítésre nem tart igényt.) A be sem futottak eredményét az alábbi táblázatban " - " jelzi.

A beérkezettek közül néhányan poénra vették a dolgot, az elsô adódó busszal hazaiszkoltak, a versenylapot pedig szellemesnek szánt sületlenségekkel töltötték ki. (A legjobb poén: a "Milyen turisták, mettôl meddig?" kérdésre a Hegyes-tetôi kilátóról leolvasható hivatalos "Encián turisták, 1914-1939" válasz helyett az egyik csapat ezt írta: "Hülyék, egytôl egyig".) A poénokat értékeljük, de pontokkal jutalmazni nem tudjuk.

Itt kell megemlíteni a "Lágymányosi monitorfüggôk" nevű csapatot: ôk sajnos sportszerűtlen eszközökhöz nyúltak. Valahogy megszerezték a zsűri által ôrizgetett helyes válaszok egy példányát, és ennek alapján töltötték ki a versenylapot. Ezt a csapatot kénytelenek voltunk kizárni a versenybôl.

A további csapatok egy része annyira reménytelenül eltévedt, hogy egyetlen felkeresendô pontot sem talált meg. Volt, aki egészen a Börzsöny közepéig kószált, és csak néhány nappal késôbb értesült arról, hogy a Dunán is át kellett volna kelnie. Sajnálatos módon ebbe a kategóriába tartozott az a két mindenre elszánt versenyzô is, aki hegyi kerékpárral vágott neki a terepnek - a poén végül nem ült, mert az igazán izgalmas, biciklivel járhatatlan helyekre (Szent Mihály-hegy, Rám-szakadék) nem jutottak el. A most említett csapatok a táblázatban 0 pontos eredményükrôl ismerhetôk fel.

A fennmaradó csapatok egy része meg sem kísérelte az átkelést a folyón. Jót kirándultak - vagy a Pilisben, vagy a Börzsönyben, kit hova vetett a szerencse és az éjszakai busz szeszélye. Sokan most jártak életükben elôször a Rám-szakadékban vagy a zebegényi hegyekben. Többen mesélték azóta: nem is gondolták, hogy Pesthez ilyen közel ennyi szép, számukra eddig ismeretlen hegyi táj található. Ha ezt észrevették, és máskor is kirándulnak arrafelé, már megérte.

A végére hagytam a gyôzelemre éhes és esélyes profi túrázó csapatokat. Ôk aztán minden pontot megkerestek, minden helyre eljutottak. A 64 pont közül összesen 1 olyan volt, ahol egyik csapat sem járt (a Szentendrei-sziget csúcsán levô kemping magaslatra épült wc-je). Az összes többi pontot felkereste valaki, és minden kérdésre érkezett helyes válasz is. Nem igaz tehát, hogy a verseny túl nehéz, teljesíthetetlen volt. Akiben megfelelô mértékben összpontosulnak a túlélés génjei, az majdnem minden feladatot megoldhatott.

A 64 kijelölt állomáson összesen 185 pontot lehetett szerezni, ehhez jött a 9 db, egyenként 10 pontot érô bonus, valamint a kombinációkért kapható extra pontok (8 pihenô, 9 forrás vagy 10 kunyhó 25-25 pontért, illetve a 11 csúcs mindegyikének teljesítése 50 extra pontért).

A kihelyezett 9 bonus közül 8-at megtaláltak (melléjük még néhány - valószínűleg egy másik csapat által otthagyott - álbonust is behoztak). Érdekes, hogy három olyan csapat is volt, amely két-két bonust is megcsípett. Két csapat teljesített egy-egy kombinációt: a végül harmadik helyezést elért "Feltámadunk" nevű csapat az összes pihenôt felkereste, míg a gyôztes "Gyalogbéka" csapat tagjai - a zsűri ôszinte meglepetésére - a terepen fellelhetô összes hegycsúcsot meglátogatták. Ez 50 pontot hozott a konyhára - fölényes gyôzelmüket mutatja, hogy még enélkül a kombináció nélkül is ôk lettek volna az elsôk. Második helyezést szerzett a "Piskóta" (a három hasonnevű csapat közül a minden sallangtól mentes, nem "kibôvített" és nem "ledarálunk", hanem csak egyszerűen "Piskóta"). Egy állomás híján ôk is teljesítették a pihenô-kombinációt, ez 25 extra pontot hozott volna nekik - de valamiért nem akarózott bemenniük a pilisszentlászlói kocsmába. Ezt inkább nem is kommentálom...

A három elsô helyezést elért csapat tagjai - Gyalogbéka: Dömötör Zsolt, Kiss Zoltán, Szalkai Gábor, Váradi György (geográfusok); Piskóta: Barnaföldi Gergely (3. fizikus), Horváth Ákos, Kardos József, Sass Balázs (öreg fizikusok), Sándor László (mat. tan. 4.); Feltámadunk: Tábor Renáta (mat. tan. 4.), Jurányi Fanni, Veres Gábor (4. fizikus), Mészáros Attila (3. fizikus), Varga Tamás (1. fizikus) - egy-egy fekete alapon fehér csontvázat ábrázoló exkluzív túlélôpólót vehettek át a Hali2-ben.

Végül íme a részletes végeredmény:

Helyezés	Csapat száma	Csapat neve	Pontszám
1	18	Gyalogbéka	225
2	51	Piskóta	152
3	2	Feltámadunk	138
4	21	Kacagányok	106
5	58	Tökik, in memoriam 2. évfolyam	103
6	56	Csoportterápia	102
7	9	Fenomenális műanyagpoharak	97
8	12	Z keserű az élet	82
9-10	36	MI	73
9-10	38	Exsün-live	73
11	33	MECH	71
12	34	Tankesôn	69
13	40	Gézengúzok	66
14	27	Kerekes bagoly	63
15	6	Elefántcsontazjókemény	57
16	54	Százlábú Génbank	56
17	19	Alkonyattól pirkadatig	55
18	15	Programbó	50
19	53	5 kicsi indián	48
20-21	26	Bé-lányok	47
20-21	42	Szoctám	47
22	39	Fepe	45
23	8	Puding	37
24	35	Delta Force	30
25	13	Retek	27
26	60	Nandu SC	17
27	63	Jimmy	12
28	7	412	4
29-37	5	Bumeráng	0
29-37	31	Kibôvített Piskóta mindenütt versenybe száll	0
29-37	32	No Puding	0
29-37	44	Tokaji faszú	0
29-37	57	Ledarálunk Piskóta!	0
29-37	59	Csók - A - család	0
29-37	62	Idegen tollú URH adó-vevô-csapat	0
29-37	65	Kihamárénse	0
29-37	66	Vad-ászok	0
(38-49)	4	Dzsipiesz	–
(38-49)	11	Egyik csapat	–
(38-49)	14	Félliter	–
(38-49)	17	Dekoncentráltak	–
(38-49)	23	Mr(s) Beans	–
(38-49)	25	Fan club	–
(38-49)	43	Penetrancia	–
(38-49)	48	Csontbrigád	–
(38-49)	55	Halhatatlanok	–
(38-49)	61	Csibefasírt	–
(38-49)	64	A másik csapat	–
–	29	Lágymányosi monitorfüggôk	diszkvalifikálva

Gratulálok a gyôzteseknek (vesztesek definíció szerint nincsenek), az összes túlélônek, és további jó túrázást kívánok - a most bejárt terepen és persze a világ más szép tájain is.

Köszönöm a verseny alapötletét Horányi Gábornak, a Móricz Zsigmond Gimnázium fizikatanárának, aki már évek óta szervez hasonló versenyeket középiskolásoknak és haladóknak. Az általa szervezett tavaly novemberi jó hangulatú túlélôverseny résztvevôjeként jutott eszembe, hogy ezt a remek szokást a TTK-n is meg kellene honosítani. Egyben köszönetet mondok a TÚLÉLÔVERSENY Bejáróbizottságának (Király Andrea, Nyikos Eszter, Orosz Tímea, Dávid Judit, Almássy Tamás, Fülöp Tamás, Peták Attila, Dávid János ), akik idôt, lábat és fáradságot nem kímélve háromszor kószálták be a hegyeket poénokra és szép helyekre vadászva, hogy a túlélôknek legyen hol túlélniük és legyen mit keresgélniük. Köszönöm az Elekes Vera, Zaválnij Bogdán és Beretki István, valamint a fent már említettek által a Túlélôiroda idegbeteg hajszás óráiban nyújtott segítséget, a Halis lányoknak a nevezési díjak begyűjtését, Kovács Imrének és az általa beszervezett éjszakai buszsofôröknek pedig az n-ik kanyarban tanúsított nyugalmukat. Hajdú Gábornak (Gábi) a túlélôpóló ábrájának alapötletét, Lázár László Edének, a póló rajzolójának azt, hogy ilyen jól ráérzett a versenyzôk majdani hangulatára, Szigeti Csúcs Tamásnak pedig az exkluzív túlélôpóló legyártásának megszervezését. Végül, de nem utolsósorban köszönet az ELTE TTK HÖK-nek anyagi hozzájárulásáért, amivel lehetôvé tette, hogy a túlélôk ilyen olcsón megússzák, sôt túléljék a versenyt. Isten tartsa meg a HÖK eme jó szokását sokáig, de legalábbis november közepéig, amikor a következô, immár télies körülmények közt megtartandó TÚLÉLÔVERSENYRE várunk - új tereppel és új poénokkal - mindenkit, aki szeretné kipróbálni álló-, forduló- és tájékozódó képességét, vele született és tanult ravaszságát, hetedik és nyolcadik érzékét, hogy aztán majd versenyeken is edzett túlélôgénjeit örökítse át lehetôleg nagy számú utódaira -

tartsatok tehát velünk az ELTE TTK HÖK második nagyszabású TÚLÉLÔVERSENYÉN, 1997 novemberében!

Addig is legyen veletek az ERÔ (szükségetek lesz rá...)!

1997. május 30.

dgy