Maroknyi, ám annál lelkesebb és hatékonyabb szervezőgárda verődött össze a 33. verseny szervezésére. DGy, mint állandó tag mellett a központi irányítás HG kezében futott össze, Ju asszisztenciájával. Gábor (aki mellékállásban a stafétusz intézményének feltalálója) meghatározó szereplője volt mind a terepi, mind az egyéb munkálatoknak. Mivel határozott elképzelésünk volt a terepre vonatkozóan, ezért kulcskérdéssé vált, hogy Bencét megnyerjük a szervezés nemes ügyének – lévén helyi kötődésű. Szerencsére sikerrel jártunk, így a terepmesteri főhadiszállás és a bejárások bázisa is biztosítva volt. Selmi tette teljessé a csapatot, aki külföldi munkáját igyekezett minél inkább úgy alakítani, hogy a lehető legtöbbet hozzá tudja tenni a feladatok elvégzéséhez.

A terepet illetően nem bocsátkoztunk hatalmas brainstormingba, ugyanis az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy mit is akarunk. Azt, amire már minden vérbeli túlélő titokban régóta várt, és tulajdonképpen minden szervezőnek is dédelgetett vágya volt: elvinni a versenyt a Zemplénbe.

Tudtuk, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket, mivel a Zemplén messze van, elég nehézkesen megközelíthető, és persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a verseny finanszírozását sem. Azonban úgy gondoltuk, hogy ennél ideálisabb körülmények soha nem lesznek, erősen kockáztattunk egy esetleges negatív mérleget is a jó ügy érdekében. A kulcsfigurát Bence jelentette, aki kapcsolatai révén tudta biztosítani a bejárásokhoz Potácsházat, a terep belsejében lévő gyönyörű kulcsos házat. Ezt rendeztük be központnak, többnyire innen indítottuk a terep felderítését, valamint ide érkeztünk meg a bejárások után.

Ezeknek a peremfeltételeknek megfelelően a Zemplén ÉNy-i területét szemeltük ki, melyet észak-déli irányban Telkibánya és Regéc, keleti irányban Gönc és Hejce, nyugatról pedig az Ósva-völgy – Szarvaskői út – Z jelzés határolt. Erre a területre bőven befért a tavaszi verseny. Aki ismeri a környéket, annak nem kell bemutatni, hogy hazánk mennyire gyönyörű szegletéről van szó, amely nem szűkölködik semmilyen látnivalóban. Bőven megtalálhatók a mély völgyek, a panorámás gerincek és csúcsok, várak, források, patakok, meseszép bükkösök. És természetesen mindez jelentős szintkülönbségekkel párosul, hogy az erre túrázók ne panaszkodhassanak arra, hogy a nap végén nem fáradtak ki kellően.

A terepre való eljutás eszközeként a busz és a vonat versenyzett egymással, ám a vonattal való megközelítésre lényegesen jobb árajánlatot kaptunk, így ezen a vonalon folytattuk tovább az egyeztetéseket.

A térkép ötlete HG és Ju fejéből pattant ki egy közös kiránduláson, amikor szóba került a Túlélőverseny. Van egyáltalán olyan kirándulás, ahol nem kerül szóba a Túlélőverseny?!? Azt találtuk ki, hogy mennyire poénos lenne nem is adni térképet egyáltalán, hanem helyette egy szöveges leírásba beleszerkeszteni a tereppontok megközelítésének útvonalát.

Az alapgondolatból végül az lett, hogy 12 történetet kaptak a csapatok, melyek mindegyike egy-egy vándorút leírása volt egyben. Ezek a vándorutak behálózták a terepet, mindegyik tereppont megközelítése bele volt szőve legalább egy mesébe. Az útvonalak persze nem voltak sem egyformán hosszúak, sem egyformán könnyen követhetőek. Némelyik a turistatérkép tanulmányozásával önmagában is követhető volt, másoknál pedig szükséges volt menet közben olvasni a vándorút leírását a tájékozódáshoz. A tereppontok egy részét a leírás alapján könnyedén össze lehetett vetni a térképen jelzett objektumokkal, más tereppontok pedig csak a helyszínen járva váltak fellelhetővé, így biztosítva állandó elfoglaltságot a csapatok tagjainak.

Az érvényesség feltétele a Kishalálosoknak 8, a Nagyhalálosoknak mind a 12 vándorútból egy-egy tereppont teljesítése olyan módon, hogy az esetleges közös pontok csak egy vándorútba számíthatók be.

A terepre lejutást különvonattal oldottuk meg végül, ami a legtöbb versenyzőben őszinte megdöbbenést váltott ki, illetve kissé a balatoni úttörőtáborok hangulatát idézte. Sajnos a vonat indulása előtt a Keleti-pályaudvar hangosbemondójába többször is bemondták, hogy a vonat merre közlekedik, így a terepre vonatkozó titoktartásunk eddig tarthatott. Sajnos a MÁV hibájából egy órás késést szedtünk össze, a kapott mozdony műszaki problémája miatt Miskolcon vesztegeltünk sokat.

Rendhagyó módon – a terep adottságainak köszönhetően – csomagszállítást, sátrazási és meleg étel elfogyasztásának lehetőségét hirdettük meg, amit örömünkre sok csapat ki is használt, így a vonat egy teljes fülkéjét a padlótól a plafonig a csapatok gondosan összecsomagolt sátrai, matracai és hálózsákjai töltöttek meg.

A terepmesteri főhadiszállást a már említett Potácsháza kulcsosházban rendeztük be, ide lehetett jönni sátrazni szombat este, és itt készült az előzetes igényfelméréseknek megfelelően mintegy 80 főre kalkulálva bográcsban a gulyásleves. Az étel szerencsére jól sikerült (nem kicsit izgultak a terepmesterek, soha nem főztek még ennyi személyre), és a táborhelyen is remek hangulat uralkodott. A csapatok vacsora után hamar nyugovóra tértek, a majd' 24 órás terepi túrázás megtette a hatását. Egyesek hajnalban összepakoltak és folytatták útjukat, másoknak pedig itt volt a vég, álmukban nyomorultul elpusztultak – béke poraikra.

A stafétuszrendszer ismét bizonyított, a kései kihelyezésnek hála csak nagyon kevés pontról hiányzott a fiola. A csapatoknak dicséret és köszönet az etikus versenyzésért, mi pedig igyekszünk legközelebb még jobban helyeket találni, hogy még ennél is kevesebb bosszúságot okozzanak a nem helyükön lévő stafétuszok.

Terepmesterként nem jutott túl sok időnk kóricálni a csapatokat ellenőrizve, bőven lefoglalt a szállás és bográcsozás zökkenőmentes lebonyolítása. De a csapatok tulajdonképpen házhoz jöttek, így akinek uta Potácsházán vitt keresztül, részesülhetett a terepmesterekkel való találkozás előnyeiből.

Több befutóhely között választhattak a csapatok, itt kapták meg az általuk megrendelt pólót, és itt fogadhatták a terepmesterek gratulációit. Egy vihar ígérete vasárnap délutántól lebegett a csapatok felett, de az eső csak a befutó utáni percekben kezdett csapkodni, mindenki nagy megkönnyebbülésére.