A k t u á l i s   v e r s e n y
T ú l é l ő v e r s e n y
Aktuális verseny ikon Előző versenyek ikon Versenyszabályok ikon Tudnivalók ikon

A várúr lánya

Összefoglalás

Tereppontok: 118, 105, 95, 79, 87, 83, 18, 53, 123, 103, 25, 140, 34, 72, 80, 43, 17

Nyomvonal: Amádévárból a piroson Fehérkút érintésével Regécre, majd fel a várba.

Leírás a csapatoknak

És azt meséltem már neked, kisunokám, hogy miként mentem megkérni a nagyanyád kezét? Akkoriban délceg vitézként éltem ,,Őseim kastélyá"-ban, a ,,Savanyú sziklák" felett. Egy napon kifényesítettem páncélomat, felvettem legszebben hímzett köntösömet, és elindultam a hegygerincen a sziklasorok mentén a vérszínű ösvényen. Arra gondolván, hogy kiszemelt mátkám biztosan kikosaraz majd, elfogott a ,,Múló depresszió", ám bátorságomat összeszedvén folytattam az utat a széles hegyhátra vezető ,,Lengyel kapu"-n által. Ösvényem hirtelen jobbra szökkent, majd egy szép rétre ért, ahol is megpihentem a ,,Matuzsálem" árnyékában, és szerelmesen sóhajtoztam egy sort. Aztán balra fordulván kisvártatva letértem az ösvényről jobbra, kis háromszögben, hogy ,,Madárperspektívá"-ból is megszemléljem tervemet, de így sem láttam benne hibát. Aztán leereszkedtem a nyeregbe. Itt, az utak összefutásánál megpillantottam a rablótanyát.

Bár fenemód délceg voltam akkoriban, ám nem akartam haramiavérrel piszkítani a legszebb köntösömet, így inkább bevettem magam a rengetegbe. Mivel szomjas voltam, a hegyről lefutó vízfolyással szemben indultam felfelé, napkelet irányába, mígnem megleltem a ,,Bi-kút" hűsítő forrását, melyet azóta lezártak az arcátlan rablók. Innen tovább törtem napkelet felé, és ráleltem a vérvörös ösvényre, éppen egy éles kanyarulatban. Itt szekérút ágazott le bal felé, és ennek kezdetén strázsáltak a ,,Főnökök", de fegyverem hosszát látva persze jobbnak láttak nem megtámadni, ezért zavartalanul haladtam tovább a színes ösvényen. Jobbkanyarban egy zápor próbált elkapni, így behúzódtam a ,,Szakaszbarlang"-ba. Majd folytattam a kapaszkodást a völgyben felfelé, mígnem egyszeriben kerítés állta utamat, s jobbról egy másikon ,,Örökzöld átlépő" nyílott.

Tudod jól, mennyire gyűlölöm a korlátokat! Letértem hát az ösvényről, s a sűrű erdőn át felszaladtam a bal oldali hegy csúcsára, majd tovább a hegy déli nap sütötte oldalára, ahol a ,,Csövilak" lélegzetelállító panorámája fogadott. Itt megpillantottam úticélomat, a déli szomszéd várát, és mitagadás, ismét inamba szállt a bátorságom. Ám mikor visszaereszkedtem a hegy aljában ívelő jelzett ösvényre, és követtem volna annak jobb kanyarját a hegytől távolodva, falatoztam egy kis ,,Vadcseresznyé"-t, s ismét felbátorodtam. Tovább haladtam az ösvényen, de türelmetlenségemben, hogy mikor pillanthatom meg szerelmemet, minden hegyre felszaladtam balra, először a ,,Dolmenekhez", majd a falu határához közeledvén a gerinc végére, a ,,Két csöcsű" sziklákhoz. Mivel eddigre beesteledett, leereszkedtem a faluba és megszálltam a fogadóban, ahol sok lélekerősítőt töltöttem magamba.

Másnap reggel remegő lábakon indultam tovább a vörös ösvényen. A falu szélén felnéztem a várra, az út jobb oldalán található bozótból, ahonnét mindenki ,,Leskelődik", majd elszántan kaptattam tovább. Egy padhoz érve, hol ösvényem jobbra fordult, jobbnak láttam letérni balra és előre, hogy az úthoz közeli tóban megfürödjek és néhány ,,Falatka" lemenjen szorult torkomon. Aztán visszatértem a leánykérő ösvényhez, majd felkapaszkodtam végül a hegytetőre a ,,Bevehetetlen" várhoz. Itt aztán nagyanyai dédapád, a várúr úgy megijedt tőlem, hogy lefogatott az őreivel és tömlöcbe vettetett... Ám ez már egy újabb történet, melynek elmesélésére majd egy másik alkalommal kerítünk sort.

.:   Portálkezelői menü  •   Tartalom módosítása  •  utolsó módosítás: 2013.05.27.      :.
 « vissza a címoldalra 
Terepmesterek
C o p y r i g h t  (c) 2 0 1 3   I.W.D.G. & T e r e p m e s t e r e k  G r é m i u m a