Tereppontok: 7, 102, 131, 136, 28, 86, 46, 130, 135, 10, 14, 44, 111, 145

Nyomvonal: Göncről elindulva a piros négyzeten, majd attól jobbra fel a szekérúton (aztán direktelve) a Borsóhegyre. Innen le a Dobogó nyeregbe, majd a Dobogó hegy gerincén keresztül vissza Göncre.

Egy reggelen felkerekedénk Gúnyafalváról az ácsmesterrel és húsz markos inassal, hogy olyan sudár szálfát keressünk az erdőben, a melyből az új istálló tetőgerendája bizton kitelik. A felső templom irányába indulánk a szögletes ösvényen, majd a faluból kiérvén megpillantánk ,,A kerítés végé"-t. Később a kikövezett útra érvén letérénk az ösvényről és jobbra fordulánk, mígnem jobb kéz felől elhagyánk gyümölcsösöket. Ekkor a kőútról balra átváltánk egy szekérútra, újabb gyömölcsösök mentén haladván a hegy felé. A kertek mögé érvén elhagyjuk az ,,Ördögdúlás kapuját", majd a patakon átkelvén balra indulánk a jól kijárt úton, és végül beérénk az erdőbe.

Itt már folyton a megfelelő szálfát keresvén, a széles út mentén elérkezénk a francia építőmester emlékéül állított ,,Systeme international" nevű cövekhez, ahol is balra letérénk egy kevésbé használt nyiladékútra, felfelé. A lankásabb részre érvén a jobbra tartó utat követénk, a mely viszont egyszer csak enyhén lejteni kezdett. Így hát a ,,Törpék menzájá"-hoz érkezvén elhagytuk az út biztonságát, és a riadt szarvasok nyomában felfelé haladánk a vadonban napkelet felé, a hegy emelkedő gerincére, a délceg fák irányába. A gerincen felfelé kaptatván megérkezénk a ,,Csúcskráterhez", és megpihenénk.

Innen tovább kapaszkodánk a gerincen a sziklákkal pettyezett, szép szálerdőben, majd felérénk a szélesebb hegyhátra. A hegytető felé keresztezvén az ősi irtás sarkát, egy éles tekintetű legény megpillantá a ,,Maja romok"-at, a mely mellett továbbhaladván végül felérkezénk a csúcsra. Ám itt a ,,Fekete 42" szembesíte bennünket azzal, hogy szent emlékű hegyen járunk, így aztán jámbor lelkek lévén úgy határozánk, hogy nem háborgatjuk az erdő szellemeit, hanem másutt kerítünk gerendának valót.

Egy istenfélő jellel ellátott oszlop mellett balra induló úton ereszkedénk a bükkerdő széliben, a tisztás határán. A delelő napot a hátunk megett tudván lélekerősítő boráldozatot mutatánk be a ,,Sztúpa" árnyékában, aztán tovább süllydénk az erdőszéli úton. Beérkezvén a sűrű erdőbe a mellékgerincen haladó úton maradánk, kerülvén a völgyeket. Végül elébb egy széles utat, majd a szögletes ösvényt keresztezénk. Szemérmes tekintetünket elfordítván a ,,Tömzsi erdész cövekjé"-ről tovább baktatánk északnak, át egy kisebb hegyen, majd egy dagonya partján álló vadászles mellett elhaladván követénk a gerincet. Ennek végében jobbra fordulván elérkezénk az ,,Állatopolisz" térségébe, ahol mindenki határtalan örömére meglelénk a Majdnem Égig Érő Szálfát, a melyet eddiglen keresénk!

A fát fáradtságosan kivágván és ágaitól megtisztítván nagyot uzsonnáztunk, majd vállunkra emelvén megindulánk egyenesen a falu irányába. Utunk lefelé kanyarogván, egy szélesebb útba érkezvén élesen jobbra váltánk, hogy könnyebben haladjunk a böszme nagy fával. Befordulánk a ,,Balkanyarban", aztán újabb kanyarok után a ,,Faszerelem"-ben gyönyörködheténk. Innentől fogva a szent jellel festett úton begyaloglánk a faluba. A nehéz gerendát a ,,Qria" lépcsőin hagyván újult erőre kaptunk, és a jól teljesített nap tudtával vígan daloltuk pajkosan a minket pecsenyével váró lyányoknak: ,,A kör közepén állok".