Tereppontok: 15, 85, 33, 121, 56, 88, 16, 133, 141, 8, 67, 58

Nyomvonal: bolyongás Potácstól ÉK-re

Én ilyen makrancos lovat még nem láttam! Jó, nem egy magas kerítés övezi a "Barátok tábor"-át, de hogy átugorja bolondériájában, azt nem gondoltam volna. Rohantunk utána, az meg kicsit futott a köves úton napnyugat felé, aztán uzsgyi, fel jobbra a hegyoldalba! A delelő nappal ellenkező irányba kapaszkodtunk fel egy nyeregbe, ahol vadles és etető is ála. Bal kéz felől is hegycsúcs (azon ála a "Magtehén") meg jobb kéz felől is hegycsúcs (talán "Dobókocká"ra emlékeztet...) Végül jobbra a szekérútra térénk, és vagy másfélezer lépés múlva elhaladánk a "Shrek-lak" mellett. Utunk végül az aranygombos faluba vivő szekérútba torkollott a "Gépló" feliratánál.

A faluban jó hír várt: látták a lovat! Átnyargalt a falun és a nagy tó felé futott. Ravaszul nem az országút felől kerültük a tavat. (Elég meleg volt, még a tó előtt megpihentünk a "Mállékony" sziklák árnyékában.) A tó mellett végighaladva annak gátjához érénk és a "Betonkolostor" tetejéről meg is pillantjuk a jószágot: az országúttal szembeni domboldalon! Nosza rajta, futunk fel a rét szélén egy szekérúton, immáron a majdnem delelő nap felé. Midőn az erdő a közelünkbe ér, oda bekukkantva vízmosást és sziklákat látunk, no meg a "Titkolózó vadász"t. Ha tovább mennénk ugyanerre még ugyanennyit, két kútból is olthatnánk a szomjunkat, az egyik a rettegett "Vasorrú", a másik meg a Bába. De mi a következő lehetőségnél jobbra térénk és napnyugat felé haladánk. A bozótosban kanyargó szekérút mellett egyszer csak ott állt "A rangidős", alaposan megrémítve minket. Végül sok gyaloglás után egy "Jellegtelen jellemző" szikla alatt, a "Gyöngyhajú lány" forrása mellett megtaláltuk az immáron megjámborult jószágot és hazavezettük.