Tereppontok: 145, 7, 6, 115, 135, 11, 13, 118

Nyomvonal: Göncről fel az Amádévárba

A "Kör közepén állok", innen könnyedén nem szabadulok. Engem szemeltek ki, hogy kikémleljem a várúr terveit, csak tudnám, miért mindig én vagyok a szerencsés ... Na mindegy, essünk túl rajta, menjünk a legrövidebb ösvényen - persze azért vigyázva. A temető mellett végigosonva elmarad mögöttem "A kerítés vége", majd az ösvényt követve átkelek a köves úton és a patakon. Az emelkedő út erdőbe fordul, ahol pár ezer lépés után "A hármas tölgy" köszönt. Továbbmenve az ösvény éles kanyarokat vesz. Emlékszem, ha itt lemennék a szekérúton egy kis tisztásra, a "Rétenles"-ben megpihenhetnék. De most nincs idő pihenőre, sebesen haladok át a nyeregponton a "Tömzsi erdész cövekje" közelében. 

Lefutok a hegyről és átugrom a patakot. Szembe már óvatosabban kapaszkodom fel, ez már a vár hegye! Az erdőből kiérve az ösvényem mellett "Áll két ifjú" nyírfa, más fedezékem nem nagyon van. Óvatosan lopódzom, amikor oldalról, az "Átjáró" felől hirtelen haramiák ugranak rám! Jaj, ezek a várúr emberei! Már hurcolnak is fel a hegy tetejére, a "Savanyú sziklák"-hoz ...