A k t u á l i s   v e r s e n y
T ú l é l ő v e r s e n y
Aktuális verseny ikon Előző versenyek ikon Versenyszabályok ikon Tudnivalók ikon

A csodálatos gyógyulás

Összefoglalás

Tereppontok: 138, 117, 91, 110, 119, 77, 19, 35, 144, 22, 94, 78, 93, 64, 96, 31, 134, 62

Nyomvonal: Telkibányáról a Z jelzésen, a gerincen végig, aztán a K-n be Regécre.

Leírás a csapatoknak

Gyere kisunokám, ülj ide az ölembe, hadd regélem el neked, mi történt egyszer nagyanyáddal. Az apád még kisgyerek volt, amikor nagyanyádat hatalmába kerítette valami fene nagy kórság. Az istennek nem tudott belőle kigyógyulni, majd' elvitte a nyavalya. Már azt sem tudtuk, hogy mit csináljunk vele, elhívattuk a doktor uraságot, de ő sem tudott semmit tenni. Mígnem arra járt egy javasasszony, aki azt mondta nékem, hogy különböző gyógynövényeket és forrásvizet kell begyűjtenem, majd azokból főzetet csinálni, és azt kell nagyanyádnak meginni.

Másnap hajnalban összekészítettem a tarisznyámat, és nekivágtam az útnak. Legelőször is felkapaszkodtam az aranygombos faluból a délutáni nap irányába, elhaladva a "Tüskés fa" mellett. A szekérutak ölelésében balra fordultam, majd a hegycsúcson a "R.I.P." tövében szedtem egy csokor hunyort. Nagyon kellett tovább sietnem a gerinc mentén, mert a hunyort hamar friss forrásvízbe kellett áztatni. A javasszony mondta, hogy erre legalkalmasabb a keresztúttól (ahol nem kérdeztem, hogy "Merre tovább?") nem messze lévő "Piramis kobold" által kiadott nedű. Gyorsan megtöltöttem a palackomat, beleáztattam a hunyort, majd folytattam kanyargó utamat fel a meredélyekre. Egy útkereszteződésben megpihentem, a "Sámliles"-en ettem a pogácsámból, és újult erővel másztam fel a hegyre felérő út kanyarulatától jobb kézre eső "Kőfacsúcs"ra, ahol a medvehagyma épp alkalmas volt a leszedésre, így hát ebből is téptem egy csokorral.

Az útra visszamenve le sem tértem róla egész addig, amíg a fel nem kellett keresnem a javasasszony hajlékát, amit mindenki csak "Boszorkánylak"-nak nevezett. Az út melletti rétről nyíló bal kéz felőli úton leltem rá az erdő mélyén,l párszáz lépésmután. Mondom én neked kisunokám, egész takaros kis kunyhó volt az, de ma már...!  A kunyhó tövében ráleltem a galajra, amit gondosan a tarisznyám mélyére rejtettem.

Tovább menve be kellett gyűjtenem az "Egykorú" csúcsról a lándzsás útifüvet, mígnem előttem tornyosult a "Zsákút az égbe". (Ezek olyan gazdag termőhelyek, hogy bár nem esnek az ösvényre, megérik a kitérőt.) Fel is kaptattam a meredek emelkedőn, és az ott tanyázó vadakat még idejében sikerült megzavarnom, mielőtt az összes szegfűgyökeret kitúrták. Késemmel kiástam egy gumónyit, lapulevélbe csomagoltam, és ezt is a tarisznyámba tettem. Visszaérve az ösvényre, ha a völgy felé tartó szekérútra tértem volna, előbb-utóbb rátalálok a "Tankaró"-ra. Ehelyett azonban balra fordulék.

Útközben, vagy ezer lépés után, a "Bükkent" óriásról kapartam egy darab kérget, majd  felkapaszkodtam az út mentén egy újabb meredélyre, hogy lássam, hogy "Most akkor merre?" Nagyon bohókás kedvem kerekedett! Prig a csúcsról még nem is láthattam a tüzet, amit a vándorok raktak a keresett kútnál, így leereszkedve az úton, majd a kereszteződésben jobbra fordulva el is értem a helyet, ahol a "Kutyaól extra" építményből kijövő vízzel megtöltöttem palackomat.

Az útelágazáshoz visszamenve folytattam tovább utamat egyenesen, kellemes gerincen, hosszú kövekkel pettyezett úton, fenyvesben, rendületlenül.  Majd a nagy útelágazás (és kuruttyolós mocsár) után jobbra tartva, az emelkedő után egy halványan látható ösvényen jobb kéz felé felsétáltam a "Morgó" csúcsára, ahol letéptem a kamilla virágait. Visszajővén a csúcsról az útra, annak szembeni oldalán is letérő ösvényt pillanték meg. Az egyenesen az "iKecske" szent szikláihoz vezetett, ahonnan nagy ívben jobbra fordulva és a sziklás gerincen végighaladva lapos csúcsra értem. Erős szél fú itt, elkél a "Nagykabát"! Kicsit visszamenve megpróbáltam egyenesen napnyugat felé visszamenni utamra. Sikerült is, de belekeveredtem egy "Dagonya XXL-be", csupa sár lett a cipőm.

A jelzett útra visszatérve a haramiák zárt, útmenti táborhelye következett. A "Titokles" tövében gyűjtöttem még kígyósziszt, végül teljesen rám esteledett, és egy sziklaszurdokban egy padon megpihentem. Lábaim már nagyon sajogtak a sok gyaloglástól, de nagyanyádra és apádra gondoltam, és azt mondtam magamnak: "Indulj el egy úton...", Éjszakára el is értem a szomszéd faluba, ahonnan kedves komám lovas szekerével hazamentem.

.:   Portálkezelői menü  •   Tartalom módosítása  •  utolsó módosítás: 2013.05.27.      :.
 « vissza a címoldalra 
Terepmesterek
C o p y r i g h t  (c) 2 0 1 3   I.W.D.G. & T e r e p m e s t e r e k  G r é m i u m a