A k t u á l i s   v e r s e n y
T ú l é l ő v e r s e n y
Aktuális verseny ikon Előző versenyek ikon Versenyszabályok ikon Tudnivalók ikon

Kockázatos szállítás

Összefoglalás

Tereppontok: 17, 42, 43, 80, 92, 3, 98, 100, 107, 99, 54, 45, 84, 29, 81, 52, 125, 40, 50, 70

Nyomvonal: Regéci várból le a faluba, majd a Z, K+ és S jelzéseken át Telkibányára.

Leírás a csapatoknak

Hiába mondtam százszor, hogy szállíttassuk el az értékes felszerelést időben. Most nyakunkon a török, már elfoglalta a folyó völgyében a nagy országutat. Arra tehát már nincsen utunk, csak a hegyeken át. Kis vár vagyunk, nem "Bevehetetlen", két pici falucska között, nem tudunk mi ellenállni ekkora seregnek. Ha az aranygombos faluba el tudjuk juttatni a völgyi utakon a szekereket, akkor már biztonságban lesz a portéka.

A felszerelést a vár alatt, a "Falagút" rétjén raktuk szekerekre, majd egy "Falatka" kis tó mellett a delelő nappal ellenkezőleg haladtunk. A faluszél előtt éreztük, hogy valaki "Leskelődik". Áthaladván a falun, a napkelet felé tartó, emelkedő országutat követtük, melynek kanyarjában padocskák álltak. "Miért pont itt?" kérdeztük. Letértünk az országútról, és a zöld mohacsíkkal jelzett szekérúton haladtunk tovább.

Nemsokára utunk egy széles rét felső szélén vezetett, melynek másik felén "Atomluxusles" terpeszkedett. Utunk leereszkedett egy fenyvesben, majd szekérútba torkollva kanyarogni kezdett, végül egy vízátfolyásnál letért a szekérútról és mély, köves völgyben kapaszkodott felfelé. Nehezen haladtunk, meg is álltunk egy jellegzetes kőnél "Nagy fejedelmünk" emlékének adózni. Vagy másfélezer lépés után útalágazásba értünk, ahol a fő szekérút hatalmas kanyart tesz. Ölülék, hogy végre "Nem egyetlen út van előttem".

A csapat a széles szekérúton halada tovább, egészen az utak nagy elágazódásáig. Én viszont nem tartottam velük, hanem felrúgtattam a jobb kéz felől látható magas hegy tetejére, aholis "Panoráma romjainál kilátó romjai" fogadtak, de kilátás nem. Ezért annak másik oldalán néztem szét egy gyönyörű szikláról. Itt kiszakadt zsebemből kiesett és elgurult egy aranytallér. "Nem aprópénz", nem is hagytam annyiban, sokáig kerestem.

Csapatom közben a völgyben futó úton halada abba az irányba, amerre mohos az öreg fák oldala. Áthaladtak egy "Gazdagon díszített" útelágazáson, mielőtt még a kis forrást elérték volna. Én a tőlük napkeletre fekvő gerincre kapaszkodtam fel, biztosítva őket. De "Fából vaskarika" ez a biztosítás, az első csúcsról nem is láttam a csapatot. A gerincút viszont gyönyörű volt, a végéről "Madártávlat"-ból szemlélhettem a vidéket. A gerincnek hirtelen vége lett, én meg eltévedtem vala. Napkelet felé egy nagy rétre érkeztem ki, mely magasan, egy csúcs oldalában terült el.  "Csúcs nevű rét", sasoknak való hely.

Innen a delelő nappal ellenkező irányba próbálván haladni kanyargó szekérutakon, a völgyi út közelébe értem. Felkapaszkodtam egy jellegzetes puklira, hátha látok valamit. "Le a kalappal!", ha innen meglátom a csapatomat, gondoltam. Mint kiderült, ők már továbbmentek és egy útkanyar túlfelén levő forrásnál pihentek. "Fogyassza naponta!" mondogatták, hát köszönöm szépen.

Vastag szekérúton haladtunk tovább a hegyoldalban, balkézről mély bevágásban zúgott a megáradt patak. Majd a bevágás ellaposodott és egy égerfás mocsárba torkollott, melyet az út megkerült. (A mocsár előtt majdnem eltévedtünk, az egyik kocsis letért jobbra egy mellékútra, átkelvén a "Szárazeresz" felett, de visszahívtuk vala.) Nagy kőtornyok szegélyezték utunkat, majd vidáman köszöntöttük az "Ércőrlő" munkásait. Itt már biztonságban vagyunk! Le is táboroztunk vagy ezer lépéssel lejjebb, a patak túlfelén, a "Fizikusképző" réten. Másnap bevittük a portékát a faluba, elhaladva a "Kék tengeralattjáró" mellett.

.:   Portálkezelői menü  •   Tartalom módosítása  •  utolsó módosítás: 2013.05.27.      :.
 « vissza a címoldalra 
Terepmesterek
C o p y r i g h t  (c) 2 0 1 3   I.W.D.G. & T e r e p m e s t e r e k  G r é m i u m a