A k t u á l i s   v e r s e n y
T ú l é l ő v e r s e n y
Aktuális verseny ikon Előző versenyek ikon Versenyszabályok ikon Tudnivalók ikon

A hamuzsírfőző útja

Összefoglalás

Tereppontok: 15, 108, 120, 74, 142, 116, 5, 12, 53, 4, 104, 90, 51, 146, 66, 75, 1

Nyomvonal: Potácsról a völgyben fel, kavarás a Mocsárosban, aztán Fehérkút, majd kavarás a Gergely hegyen és le Fony-ba.

Leírás a csapatoknak

Hamuzsírral házalok. Mint ahogy tette előttem az apám, s őelőtte a nagyapám, és így tovább, mióta csak őseim lakják a ,,Barátok táborá"-t. Elmesélem, hogyan utaztam tavaly nyáron egy távolibb településre a portékámat eladni.

A nagy, széles úton indultam el, a patak mentén felfelé a völgyben, hátamon a hamuzsíros zsákkal. A kelő nap éppen balról sütötte volna arcomat, ha nem takarják ki a hegyek. Vagy ezer lépés megtétele után vígan daloltam, hogy ,,Párosan szép az élet", majd kisvártatva a ,,Shower Bridge" dallamát fütyültem, mert alapvetően vidám fickó vagyok. Újabb bő ezer öles lépés után balról megpillantottam a ,,Kockaüreg"-et, aztán tovább követtem a széles utat, mígnem elérkeztem a ,,Zöldike" nevű fogadóhoz, és itt alaposan megreggeliztem, aznap már másodszor. Ekkor még nem sejtettem, hogy a szokásos, egyszerűnek induló utazás hamarosan milyen kalandokba torkollik. Útra kerekedtem hát, és tovább követtem a mély völgyet. Vagy fél óra elteltével, mikor már szétszaladna a völgy többfelé, látom ám, hogy az úton haramiák nyomai sűrűsödnek. Gondoltam, ennek fele se tréfa, még elrabolják a hamuzsírt! Emlékeztem, hogy jobb kéz felől, fent az ingoványos dombok déli oldalában megbúvik egy tisztességes tanya, hát elhatároztam, hogy ott keresek menedéket és további tájékoztatást. Meg is találtam a tanyát, illetve csak a ,,Romlak" kinézetű maradványait, mert a zsiványok sajnos lerombolták. Ijedtemben felszaladtam a tanya feletti hegyre, ,,A dzsindzsa csúcsá"-ra, ám igen keservesen haladtam a sűrű, sziklás vadonban. Innen északra küzdöttem magamat tovább, a szinte járhatatlanná vált út maradványai mentén, és ezen eljutottam egy sokágú kereszteződéshez. Meglátva a kerítést ismét felvidultam, s rágyújtottam a nótára: ,,Által mennék én a ..."

Tudván, hogy rossz irányba haladok, balra fordultam a kerítés mentén, majd újabb kerítés következett, mindig csak a jobb kezem mellett. Aztán ezt elhagyva követtem az utat, melynek végén váratlanul szembetaláltam magam a ,,Főnökök"-kel. Rémülten megdobáltam őket hamuzsírral, s mire észbe kaphattak volna, már kereket is oldottam, át a kövezett úton, majd be az úttalan vadonba a szemben magasodó hegy felé. Vagy ezer futólépés megtétele után felértem a csúcsra, ahol ,,Az Istenek is marokkóznak". Itt sietve elköltöttem kései ebédemet, aztán éppen napnyugat felé vettem az irányt, át a vadonon. Egy útelágazáshoz érve felvidultam, és eszembe jutott az ,,Öt a harmadikon" dallama, s hamarosan már vidáman szólt a torkomból a nóta. Ez óriási hiba volt, mert a zsiványok meghallották, és üldözni kezdtek. Innentől csak a vidám dalokon edződött szuflámnak köszönhetem az életemet. Először kissé jobbra szaladtam lefelé, a nyáron nyugvó nap irányába, mígnem ereszkedésem végén felugrattam egy madárlakta bércre. Itt feltettem magamnak a kérdést, hogy ,,Mennyi az annyi?", de a haramiák a nyomomban voltak. Ezért élesen balra fordulva felszaladtam a messzi, magas hegyre.

Üldözőim persze alaposan lemaradtak, így köszönetként ellihegtem néhai nagyapám kedvenc nótáját: ,,Fogpiszkáló, ha el nem baszom". Ezen felbátorodva meredeken leereszkedtem keletre, a zöld mohával fedett ösvényre, és azon megindultam jobbra. Nemsokára már vígan daloltam, hogy ,,62-es vagyok". A nyeregbe érve jobbra fordultam, az aranyló levelekkel borított ösvényen, majd nagyjából 300 lépés múltán balra betértem dolgomat végezni egy ,,Jellegtelen" karónál. Követve a karótól lefelé vezető, fehér foltos fák mentén haladó elhagyott utat, hamarosan egy mohával borított, szélesebb ösvényen folytathattam vándorutamat. Eddigre már alkonyodott, így hát megörültem, amikor megpillantottam a ,,Koncertterem" tetejét, ahol kedvemre dalolva pihenhettem kicsit. A mohos út végül levitt a reggel betervezett falu felé, és amikor kiértem az erdőből, az úttól jobbra megcsodáltam a feljövő csillagokat, ,,Ameddig a szem" ellát. Hát így érkeztem meg a faluba.

.:   Portálkezelői menü   •   Tartalom módosítása   •  utolsó módosítás: 2013.05.27.      :.
 « vissza a címoldalra 
Terepmesterek
C o p y r i g h t  (c) 2 0 1 3   I.W.D.G. & T e r e p m e s t e r e k  G r é m i u m a