Az adószedő körútja
Összefoglalás
Tereppontok: 129, 89, 59, 139, 18, 123, 103, 140, 80, 17, 42, 32, 61, 97, 57, 71, 37, 30, 82, 66, 109, 76
Nyomvonal: Hejcéről fel a piros négyszögön Fehérkútra, majd a piroson át Regécre. Innen a vár alatt át Mogyoróskára, majd onnan a sárgán vissza Hejcére.
Leírás a csapatoknak
Kelt bölcs királyunk uralkodásának 6. esztendejében, a szüret havában. Lejegyzé a falu jegyzője. A savanyú sziklák kastélyának parancsára mi, az ő hűbéresei elindulánk az adószedő mesterrel és tíz fegyveres katonával, hogy a környező vidéken beszedjük az illetékes beszolgáltatandó közterhet. A nyári napkelet irányába indulunk el a patakcsobogásról neves falunkban. Szegletesre festett utunk balra fordul a pataktól, majd rögtön jobbra. Ám mielőtt továbbhaladnánk, kissé félrevonulunk az útkanyartól balra (de nem annyira!) a szántás és a bozótsor között, hogy utunkra áldást kérjünk a ,,Sziklanéző szentség"-től. Imígyen felvértezve indulunk a hegyek felé a kikövezett úton. Miután áthaladánk a nyitott sorompón, egy balra felfelé induló ösvényen letérünk az útról. Ez jobbra kanyarodva rétre érkezik, ennek szélén él a remete, aki ,,Már csak mankóval" közlekedik. Behajtjuk rajta a szerény adót, majd tovább előre, s visszatérünk a kövezett útra. Ezen haladván felidézzük jelmondatunk: ha át akarsz ejteni, akkor ,,Hagyj fel minden reménnyel!"
Később elhagyjuk ,,Újhidá"-t is, majd megérkezünk a zsiványtanyához. A gazemberek persze elbújnak előlünk, de mi tudjuk, hogy a házuk mögött a vadonban, a vízér felső forrásánál rejteznek, melynek ,,Bi-kút" a neve. Miután megsarcoltuk őket, visszatérünk a széles utunk folytatására, mely immár inkább vonalas, mint szegletes. Ezt követvén átkutatjuk a ,,Szakaszbarlang"-ot, majd a völgyből kiérvén az ,,Örökzöld átlépő"-t, valamint a hegyet megkerülvén a ,,Vadcseresznye" környékét, de sehol nem lelénk adófizető alattvalóra. Így aztán betérénk a mesés faluba.
A falu elöljáróját jól ismerjük, hitvány adócsaló, akit most a falu túloldalán, utunktól jobbra a bozótba bújva találunk meg, ahogy ,,Leskelődik". Kíméletlenül behajtjuk a jussunkat, majd tovább haladánk a delelő nap felé. Elvonulunk a hegy oldalában, és nem megyünk fel a csúcsra, mert az erődítményt kegyetlen zsiványok lakják, s falai szerény fegyveres erőink számára ,,Bevehetetlen"-ek. A csúcs alatt elhaladó út egy rétre ér ki, melyen a ,,Falagút" becsületes gazdája már pontosan bekészített terményadóval és bőséges ebéddel vár bennünket. Innen színt vált az utunk, és követjük a délutánra hajló napot a hegy aljában kanyarodva. Mielőtt utunk balra ívelne megint és beérnénk a következő faluba, balra átvágunk egy kis patakon, és megállunk a ,,Diadalív" kapuja előtt, ám azt zárva találjuk. Visszatérünk hát az útra, és a falu szívében, a templomnál már vár minket a falubíró a csonthéjas adóval.
Itt jobbra fordulunk, ismét új színekben látván az utazást. Miután kövezett utunk átível a patak felett, jobbra megpillantjuk a ,,Hétfejű hidrá"-t, ami köztudomásúlag szerencsétlenséget jelent. Baljós szívvel követjük a színes ösvényt, amint elhagyá a kövezett utat, és a réten áthaladva egy másik kőútba ütközik, ám az itteni tanya lakói részéről váratlan és heves ellenállásba ütközünk. Jobbra szaladunk a kőúton, át a hídon, majd elfogyasztjuk a ,,Nagyon Jó Zsíros Kenyér" alkotta uzsonnánkat, miközben buzgón imádkozunk. Új erőre kapva balra indulánk a szekérúton, végig az alacsony pásztorkerítés mentén, majd a kerítés sarka (és vele szemben les) után tovább egyenesen, mígnem a szekérút a nagy rét végéhez érve jobbra fordul. Mi azonban balra tartunk a rét sarkáig, ahol is némi keresés után rálelünk a vadonban a ,,Goblinperiszkóp"-ra. Innen egyenesen napnyugatra tartunk a sűrű rengetegben, által a patakon, mígnem egy rét szélén újra rábukkanunk színes utunkra, ahonnan a tanya ádáz lázadói lekényszerítettek.
Balra fordulván megkísérlünk visszamenni a tanyához, hogy hátulról meglepjük a megátalkodott gonosztevőket, de a ,,Kétfejű kapuőr" leleplezi szándékunkat. Így aztán sarkon fordulunk, és megindulánk az úton, mely végül majd haza visz bennünket. Előtte azonban elhaladunk az ,,Elhagyott tünde-lak" mellett, majd a rétek túlsó oldalán megpillantjuk hogy mi áll a "Rétek között". Ezután az erdőbe beérve kisvártatva egy éles balkanyarban vár minket a ,,Cunamibiztos" torony, mogorva lakóival és járandó tizedükkel. Utunk eztán réteken kanyarog, el a romos ,,Lingam" mellett, majd a nyeregben keresztez egy másik ösvényt. Néhányszáz erdei lépés múltán balra észrevesszük a ,,Jellegtelen" oszlopot, ez jelzi, hogy közeledünk hazafelé. Lefelé haladunk, majd kissé fel, és jobbra fordulunk a hegyoldalban. Kisvártatva jobbról a ,,Piramis" ismerős sziklái meredeznek az alkonyi homályban. Ezután balra fordul ösvényünk, meredeken lefelé, hogy a setét erdőből kiérve megpillanthassuk a ,,Kopjafá"-t. Innen már biztonságban hazaérünk a mezőkön át, hála az Úrnak, aki mindig vigyáz hű szolgáira, és nem hagyja elveszni a világi járandóságot. És éppen ezért nem, mi nem tettük el az adó egyetlen krajcárját sem, mindent pontosan feljegyeztem! Isten engem úgy segéljen.
|