Tereppontok: 145, 111, 21, 44, 23, 60, 26, 15, 91, 24, 65, 9, 52, 125, 41, 27, 63, 48, 101

Nyomvonal: Göncről a P+on ki a kolostorromhoz, majd le Potácsra, aztán a Hatvanas nyergen keresztül el a Csaponta forrásig. Ott vissza az Ork hegyek felé, majd délre az Ó-gönc hegyig.

Nyakunkon a török, már a közeli folyó völgyében menetel, hamarosan kedves falunkba ér. Az asszonyokkal és az állatokkal bevesszük magunkat az erdő mélyére. "A kör közepén állok", várom hogy mindenki menetkész legyen. Fájó szívvel hagyjuk el falunkat a vérvörös kereszttel jelzett ösvényen. 

A falu széli éles kanyarban elhagyjuk a "Qria" romjait, majd egyre emelkedő domboldalban gyaloglunk tovább. Pár ezer lépés után, ahol utunk a delelő nappal ellenkező irányban halad, egy kis fenyőligetben áll bal kéz felől a "Búj-búj les", sok finom falatot ejtettem el itt! Nemsokára a "Faszerelem" következik. Az ösvényünk nagy jobbkanyarjában a szekérút lemegy a patakhoz, melyen a "Csatagút" ível át. De mi nem arra megyünk, hanem a jelzést követve rendületlenül gyaloglunk tovább az egyre meredekedő úton. A nyeregpontban megpihenünk a "Háromfejű sárkány" árnyékában. Innen már lassú lemenetben érjük el a "Csuhások tanyájá"-t .  

Sajnos a csuhások nem tudnak ennyi embert befogadni, ezért továbbmenénk lefele a völgybe a "Barátok táborá"-ba. Ők megrémülének a török hírétől és velünk tartának. Együtt megyünk tovább a széles szekérúton, melyet jobb kéz felől a patak, bal kéz felől sziklák határolának. Fertályóra gyaloglás után egy nyeregbe érénk, mely nagy útelágazás. "Merre tovább?" kérdezénk. Végül egyenesen folytatánk utunkat, azon a szekérnyomon, aminek irányából 10 óra tájban süt a nap. Egy mély völgyet megkerülve, majd jobbkéz felől egy jellegzetes szikla mellett elhaladva jópár ezer lépés után az út egy bevágásban éles balkanyart vesz. Remek "Csövező hely", meg is pihenünk. Továbbmenve ismét egy bevágás, ismét egy nagy balkanyar, tiszta "Játszótér"! Annyit haladva innen, mint amennyit az előző bevágástól jöttünk, az "Állati tivornya" szegélyezi utunkat. Majd mégegyszer ugyanennyit haladva nagy szekérút-elágazáshoz érünk. (Közvetlenül előtte szomjunkat oltottuk a forrásnál, "Fogyassza naponta"!)

Úgy éreztem, hogy a jó rejtekhelyek a nagy patak túloldalán lesznek, ezért egy hatalmas balkanyarral a völgy túloldalán futó szekérútra tértünk. Ez az út az aranygombos faluba vinne, de mi csak pár ezer lépést haladunk rajta, egy jobbra letérő útelágazásig. A leágazó út rögtön kanyart vesz és áthaladva a "Szárazeresz"-en, az eddigi irányunkban halad tovább. Egy jobb és balkanyar után, kis egyenes szakaszon ott áll az "Étterem a Hobbithoz". Az ez után következő éles balkanyart már nem vesszük be, hanem felgyaloglunk a nyeregbe. Ha innen balra felgyalogolnánk a hegyre, "Csúcsérzés" fogna el minket. De inkább jobbra térünk, megkerüljük a hegyet, ami eddig jobbkézről volt. Rossz utunk egy visszafelé haladó szekérútba torkollik, "In memoriam". Továbbmenve a delelő nap irányába tartó szekérúton, az két jellegzetes hegycsúcs közé fut be. A balkézre levő "Félfenyves csúcs" nagy teret jósol, mégsem arra tartunk. Hanem a jobbra, majd egyre inkább szembe láthatóra kapaszkodunk fel, mely tekintélyes, mint egy "Óligarcha". Ez megfelelő hely lesz elrejtőzni, viselje e hely emlékül falunk nevét!