A k t u á l i s   v e r s e n y
T ú l é l ő v e r s e n y
Aktuális verseny ikon Előző versenyek ikon Versenyszabályok ikon Tudnivalók ikon

Vadkankaland

Összefoglalás

Tereppontok: 51, 1, 128, 112, 73, 143, 75, 37, 57, 34, 62

Leírás a csapatoknak

Na hallod, az a vadkan, amit három éve télen üldöztünk, annak soha nem volt és nem is lesz párja! Ha nem nyomott tíz mázsát, akkor egyet se, az agyarai meg hosszabbak voltak, mint Nyurga Sanyó lábai! Ha elkaptuk volna, meg is tudnám mutatni. Pedig csak egy hajszálon múlott... Na szóval így történt:

Elindultunk Gergellyel és barátaival a faluból egyenesen a nagy hegy irányába - tudod, aminek a csúcsán a ,,Fogpiszkáló, ha el nem baszom" nevű kutyám kilehelte a lelkét. Baktattunk a mohától elszíneződött ösvényen, de mielőtt elértünk volna oda, ahonnan vadra várva gyönyörködni szoktunk, „Ameddig a szem” ellát, hirtelen vad röfögést hallunk jobbról, a nagy rét felől. Megindulunk hát arra a falu széliben, és elhaladunk a ,,Szigorúan védett lámpa" mellett, de a bestiának csak nem láttuk nyomát. Által lopakodtunk az egész réten, arrafelé, amerre a téli nap felkel, és végül elértük a fenyves szélét, ahol egy út vitt befelé. Itt ismét meghallottuk a röfögést, nagyjából úgy hangzott, hogy ,,Quo vadis?". Aztán már a nyomokra is ráakadtunk - hű mekkorákat lépett az a kan! -,  egyenesen vezettek a tavaszi napkelte felé az erdőn át, az út mentén, a szirt alatt. A rengeteg túloldalán a rétre kiérve jobbra fordult az út, és itt felkapaszkodtunk a ,,Kíntorna" tetejére, hogy jobban szemügyre vehessük a tájat, ám a fenevadnak nyomát sem láttuk.

Éber Ábel, a hajtó vette észre a friss csapást, balra visszafelé kanyarodott, a gerincen egészen fel egyenesen a hegytetőre. Mit volt mit tenni, utána kapaszkodtunk hát, és megpihentünk a forró nyomon a ,,Zöld kövek" között, torkunkat hosszasan öblögetve a kitartó mászás után. Aztán ismét nekiiramodtunk, immár lefelé, a csapás mentén nyílegyenesen a mesés váráról hírös falu innenső végének irányába, hátunk megett a hegy túlsó oldalában a „Koncertterem”-mel. A vadonon át errefelé törtetve keltünk át ösvényen és patakon (elhaladva a közeli "Elhagyott Tünde-lak" mellett), hogy aztán az óriási rét hozzánk legközelebbi sarka előtt az erdőszélen belebotoljunk a ,,Goblinperiszkóp"-ba. Itt igyekeztünk a rét bal széléhez tartani magunkat, és ezért balra fordultunk a parlagon. Egy kis dombtetőn álló lesre felszaladva megpillantottuk a kan íves hátát napkelettől némileg balra. Tartottuk az irányt, a bal oldali völggyel párhuzamosan, majd vasakarattal felszaladtunk a dombra, átrohantunk az ösvényen keresztbe mindig csak egyenesen, és egy újabb domb tetején elérkeztünk egyenesen a „Dolmenek”-hez. Innen a daliás kant tovább űzve a nyári napkelte irányába, egy sziklakatlanba szorítánk, ahol sikeresen elejténk! Vidáman énekeltük ottan, hogy "Indulj el egy úton..."

.:   Portálkezelői menü  •   Tartalom módosítása  •  utolsó módosítás: 2013.05.27.      :.
 « vissza a címoldalra 
Terepmesterek
C o p y r i g h t  (c) 2 0 1 3   I.W.D.G. & T e r e p m e s t e r e k  G r é m i u m a